A világunk változik, egyre inkább előtérbe kerülnek a digitális technológia által elérhetővé váló eszközök. Nem gondolom, hogy ez baj, mert az élet sok területén segítheti mindenki munkáját. Azonban nagyon fontos szem előtt tartani, és mérlegelni a lehetőségeket és a korlátokat. A mezőgazdaságban is (csak úgy, mint az ipari szektorban) elindult a robotizáció. A rengeteg adatnak köszönhetően, megfelelő algoritmusokkal automatikus kijuttatási térképek készülhetnek, amelyek alapján autonóm eszközök elvégzik a szükséges beavatkozást. A gépgyártók egyértelmű (már nyilvánvaló és érzékelhető) célja az ember nélküli munkavégzés lehetőségének megteremtése. Ebben a folyamatban ma már ott tartunk, hogy a mezőgazdasági gépek képesek az automatikus munkavégzésre, csupán a jogszabályi háttér akadályozza a megvalósulást.

Egyes gyártók “ingyenesen” biztosítják a gépek tulajdonosainak a saját fejlesztésű internetes platformokat, amelyeken a termelés folyamatai követhetők. Azon túl, hogy a gazdálkodó hozzájut a saját munkájának részletes adataihoz, a gépgyártó elemezni tudja a gépek mozgását, tevékenységét. Ezzel modellezhető az emberi irányítás alapján elvégzett munka, és az így felépülő adatbázis megteremti a számítógépes programok használatának lehetőségét.

Ez szerintem jó, mert jelentősen csökkenthető az emberi tudatlanságból, vagy figyelmetlenségből származó hibák száma. A világméretű adatbázis alapján követhetővé válnak a váltózó éghajlat okozta anomáliák, és az időjárási trendeknek megfelelően, adott helyen a gazdálkodási tevékenység automatikusan módosítható (csökken a “kísérletezések” időtartama).

Ezek az eszközök és rendszerek (ha megfelelően használjuk) éppen csökkenthetik a gazdálkodó terheit, és növelik a hatékonyságot.

A “Mezőgazdaság digitális átállását” célzó támogatásnak egyik kötelezően megvalósítandó eleme a farm-menedzsment, mezőgazdasági döntéstámogató szoftverek üzemeltetése. Ez az az előírás, amely lehetővé teszi a fentebb említett eszközök megfelelő használatát, az erőforrások optimális kihasználását, és segítik a környezetünk védelmét is.

Azonban a gazdálkodók jelentős részének a felkészültsége nem terjed ki a vázolt rendszerek adatainak elemzésére, a műszaki és digitális eszközök üzemeltetésére. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére a legmegfelelőbb megoldás, ha külső szolgáltatótól megvásárolható ez a tudás. Természetesen csak akkor lesz igazán előnyös a gazda számára ez a tanácsadói tevékenység, ha a tanácsadó valóban független, és igazán csak az ügyfele érdekeit képviseli. Az együttműködés kezdeti szakaszában ez nyilván többletköltséget fog jelenteni a megbízónak, de ha a tudás és a szándék találkozik, akkor minden szempontból nyereséges lehet a közös munka és gondolkodás.

Azért, hogy a magyar mezőgazdaság ne maradjon le végképp a fejlett világtól, a gazdáknak magukévá kell tenni az ehhez szükséges gondolkodást, végre elfogadni azt, hogy a tanácsadás (habár nem szeretem ezt a szót) egy hasznos és elengedhetetlen tevékenység, amit érdemes igénybe venni, amikor a szükséges tudás nem áll rendelkezésre.

A változó világ más gondolkodást, új készségeket és képességeket tesz elengedhetetlenné azok számára, akik nem akarnak végleg lemaradni. (Ebben pedig fontos tényező a generáció váltás.)

Végül pedig válasz a kérdésedre: Aki tanul, fejlődik, annak lehet könnyebb, vagy legalábbis teljesen más. De tanulni, a fejlődésre időt és energiát fordítani nem könnyű! Így hát szerintem könnyítés nem lesz, senki ne várja!

Remélem (akár a levelem nyomán) megtalálod a választ a kérdéseidre!

Üdvözlettel: Fecsó Gábor